Mit lát a reptéri biztonsági
11 éve
2009. március 17., kedd
Heti jelentés :)
Ma van körülbelül egy hete annak, hogy Urammal intenzíven játszani kezdtünk. Ezalatt mondhatnám átváltottunk állandó 24/7-be. És én egedelmes jó kislánykén szinte már zokszó nélkül alávetem magam Uram akaratának. Ha hibázok büntetést kapok érte és sosem tudhatom mi fog történni a következő percben, mikor milyen feladatot kapok. Vagy éppen aznap merre tágítjuk a határaimat. Hogy épp nem élvezhetek el másfél óráig vagy épp hogy addig élvezek, hogy nem könyörgök kegyelemért. Hogy csak a bilincsek, a nyakörvem van rajtam vagy éppen milyen formában van rögzítve. Hogy épp kiscica vagyok, szolga, rabnő. Végül is ezek csak a keretek. A lényeg nem változik, állandó feladatom Uram szolgálata és boldoggá tétele. Érdekes játék a BDSM, folyamatosan játszva még érdekesebb. Így szex vagy játék (fizikai) közben is sokkal jobban bele tudom élni magam a szerepe, mintha nem játszanánk állandóan. Így az élvezet is nagyobb. A kielégülés is nagyobb. Hogy meddig fogjuk vagy tudjuk így folytatni? Jó kérdés. Uramnak megfordult a fejében, hogy mi van ha ez így marad. Hát én ebben annyira nem hiszek, egy darabig így marad, aztán előbb utóbb meg fogjuk unni. Aztán egyszer csak megint rákattanunk. Szerintem ez a legvalószínűbb megoldás. De jelenleg még túlzottan élvezetes a játék ahhoz hogy bármelyikünk is abba akarjuk hagyni. Uram kegyes velem, megtanít mindenre, folyamatosan nevel. Megtanít magázódni, szépen beszélni, tisztelettel az Uramhoz. És sokat tanultam arról is, hogy viselkedik egy igazi rabnő, milyen ha az embert folyamatosan korlátozzák a mozgásában, minden tettére engedélyt kell kérni, mindent szépen meg kell köszönni, amikor megfosztják a szabad akaratától, és olyan apróságokról sem dönthet egyedül hogy kimehet-e pisilni. Sokszor kellemetlen, de folyamatosan nedves vagyok tőle, még most is amikor ezen sorokat írom, pedig most nagyon fájós szegény kis puncim. Hiába, a túlzott igénybevétel, nincs hozzászokva szegény. Az is furcsa, hogy egy hét alatt mennyit tágultak a határaim és hogy sokkal többet el tudok viselni mint ezelőtt. Persze, most nem lehet nyafogás, hogy én ezt most nem akarom vagy hogy nincs hozzá kedvem, csak komolyan indokolt esetben. Mert most lélekben is sub vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Hát köszi!
Bíztatlak, hogy folytasd, aztán alig "érem utol" a történetet! :) Gyönyörű!
Érdekes, (és hiteles is) megélni, írásod nyomán, hogy mélyülsz/ mélyültök a játék szintjén. Tágítsátok csak bátran a határokat, a mi örömünkre is, de had legyen néhány javaslatom. (Gyorsan hozzáteszem, csak "fantázia" dom. vagyok, abból is enyhébbkezű fajta, nem kell komolyan venni amit írok, csak ha elgondolkodtatónak találjátok, beszéljetek róla.)
Gyönyörű lehetőség elött áltok, de akkor tudjátok (szerintem ) valóban sokáig élvezni, ha egymás szeretete, tisztelete, féltése szem elött lebeg. A határok tágítása izgalmas, érdekes játék, a félelemek vállalása fokozhatja az élvezetességet is. Keveseknek megadatott, fantasztikusan izgalmas világban jártok, és még magasabbra is juthattok, - DE, tessék vigyázni, magasról nagyot lehet esni is. És ott már a fizikai, lelki sérülések veszélye komoly. A játék izgalmában az ember könnyebben átlép olyan falakon, amin "józan ésszel" soha nem menne túl. Persze, lehet gondolni, pont ez benn a szép, de ez csak részben igaz. Nyugodt időszakban gondoljatok bele, mi az amit BIZTOS NEM vállalnátok, beszéljetek meg tabukat, s csak döngessétek annak kapuit, de ha kinyilik, is türtőztessétek magatokat, nem érdemes átmenni.
Kívülállóként látom, még 4-5 nap és a tű nem csak karmol, de átszúr, roncsol. Átvitt értelemben is. Az anális játékoknak is van veszélye, de ha okosan csináljátok, abban semmi rossz nincs, ( sőt,anélkül szinte semmi jó nincs :)!, de csak ésszel mint eddig!) Lehet ez csak az én viszolygásom a tűkkel kapcsolatba, de szerintem többről van szó. Ma egy tű elég megmutatni, (ijesztő, izgalmas,) holnap óvatossan megszúr, holnapután átszúr, több kényes helyen, majd napi rutin lesz, hogy tűpárna légy. Persze lehet fokozni, mert lehet varrni, van szög, fogó, kés... A játékokban most elegendő izgalom van mindkettőtöknek, de később jöhet idegen, idegenek bevonása, szeansz, kölcsönadás, de izgi. Ha józanul átgondolva is erre vágytok, akkor ez nem perverz,nektek kell eldönteni. DE először magatokban, majd egymással megbeszélve tisztázzátok, merre, meddig szeretnétek eljutni, és bármily csábító egyre mélyebbre "sűlyedni", de tartsátok szem előtt, hol a személyes határ.
Kitünő (nem csak nekünk olvasóknak) ez a blog különben, és az ember az igények is változhatnak, ez pedig itt is szembeötlő. Viszont szomorú vége is lehet, lásd pl. a gyönyörű 9 és fél hét, vagy egyéb klasszikusokat is, inkább tervezzétek meg. Ha azoknak kiégés, csalódás a vége, nagy kaland, de TI egymást tisztelő, szerető, de legfőképp valós párnak tüntök, akik jobb sorsra érdemessek.
Javaslom a nehezebb utat, ahol a tervezett határokon belül próbáltok minél tovább fenntartani/ fokozni az izgalmat. A fájdalom és félelem ne a cél legyen, hanem eszköz az élmények elmélyítésére. Az teljes odadás, kiszolgáltatott, alárendelt szerepet ne arra használjátok, hogy egyre idegenebb távlatokat keressetek, hanem, hogy egymás és magatok VALÓS igényeit minél mélyebb gyönyörrel élvezzétek ki. Minél tovább, a mi önző örömünkre is :).
De mindezeket úgy írom, hogy nem tudom, magam mennyire tudnám türtőztetni, illetve sejtem, mások, akár Ti is teljesen másképp gondolhatjátok mindezt.
De talán egy kis merengést, beszélgetést megér.
Üdv: "nem erőszak"
Szia!
A történetnek és a blognak van előzménye természetesen. Ami nem derül ki az az például, hogy ez egy nagy szerelem, az volt eddig is és az is marad továbbra is. :) És miután az előkészületek hónapokig tartottak, nem hiszem hogy anélkül vágtunk volna neki, hogy kellőképp kielemezzünk mindent a másikkal kapcsolatban. Tehát csak az intenzív játék tart egy hete. :) A nem intenzív már jóval korábban elkezdődött. Azt is hozzá kell tenni, hogy én és a párom a BDSM-ben rendelkezzük előbbről is aktív tapasztalattal. Nagyképűen mondhatnám több évessel, de nem mondom. Nem hinném, hogy felelőtlenek lennék, vagy nem ismernénk egymást eléggé vagy hogy annyira komolyan vennénk, hogy ez a kapcsolatunk rovására menjen.
Igen, utaltál az érzelmeidre, és érezhető is. Épp ezért aggódtam értetek egy picit, de igyekeztem hangoztatni, hogy amatőr vagyok a témában. Tehát véleményem nem mérvadó. Remélem nem zavaró, ígérem, igyekszem nem beleokoskodni többet.
További sok örömet nektek!
nem erőszak
U.i.: Ha tettszik a folytatás dícsérni szabad még? :)
Persze, dicsérni szabad. :) Mindent szabad, csak próbáltam kissé világosabbá tenni mi is történik itt éppen. Szia.
Megjegyzés küldése