2009. március 11., szerda

Alakulunk… Alakulunk…

Úgy néz ki a kedvesnek tetszett a tegnapi kissé zavart írásom jelen időben. Úgyhogy újabbat kért… Hiába, az ember nyújtja a kisujját és az egész karja kell. :D Na jó, ez csak vicc. Elnézést, Uram. Újabb szabályokkal gazdagodtunk és játék közben ez a hivatalos megszólítás. Ezt nyomatékosította némi seggrepacsival és a büntetés megköszönésének fontosságáról is kaptam egy kisebb leckét. Hiszen a javamat szolgálja, hogy Uram engedelmes kiskurvája, kiscicája, szobalánya vagy éppen mikor mije legyek. ;)

Ami pozitív, hogy végre nekem is visszatért a kedvem a játékhoz. Nem semmi milyen vágyam lett rá így hirtelen egyszeriben. :) Rám ez tényleg korszakosan jön rám vagy mi. Bár nagy segítséget jelent a dologban a sajgó popsi vagy egy-egy jól irányzott pofon. Segít komolyan vennem a dolgokat és ez számomra igencsak fontos nedvesedési okokból. Hajlamos vagyok elröhögni és ha kiesek a szerepemből, már nem is olyan élvezetes a játék. Nem tudom egyedül vagyok-e ezzel a problémával, bár könnyen megoldható, csak éppen az aktuális akaratom kell hozzá megtörni. :) Az a fajta subocska vagyok, akit újra meg kell győzni arról, hogy hol is a helye és így tudom igazán élvezni a játékot.

Nincsenek megjegyzések: